 Mindannyiunkat értek már az életben olyan negatív hatások, sérülések, amelyekből időre és energiára volt szükségünk felépülni. Teljesen természetes reakció, hogy gyorsítani szeretnénk ezt a folyamatot, és ezzel együtt csökkenteni a közben átélt fájdalmat.
0 Comments
 Alapvetően értéknek és erénynek is tartjuk azt, ha valaki intelligens, tájékozott és jó gondolkodó. Ám túl gyakran előfordul, hogy bármennyire pallérozott is az elménk, mégsem találjuk a hétköznapi boldogsághoz az utat.
 Minden lépésről lépésre történik. Ezzel gondolom, nem mondtam újat. Azzal viszont talán igen, hogy ez az életünk sokkal több területén igaz, mint azt elsőre gondolnánk.
 Legtöbben tapasztaltuk már, hogy míg egyeseknek természetükből fakad, hogy másokban jó benyomást keltsenek, addig az másoknak komoly erőfeszítéssel is csak korlátozottan sikerül.
Szerencsére nem kell belenyugodnunk, hogy ez valamiféle születési előjog, mert a jó benyomáskeltés tanulható.  Mindannyian nyomkövetőként születünk a világra. Evolúciós előny. Legalábbis, annak tűnik legtöbbször. Követjük a szüleink nyomait a hóban, közben megtanuljuk, milyennek látják ők a világot, és elkezdünk mi is aszerint viszonyulni hozzá. De mi van, ha tévedtek?
 Az ígérgetés, hogy el lehessen kerülni egy szakítást, válást, eltávolodást úgy gondolom, mindenki számára ismert eszköz.
Ezúttal egy rendhagyóan rövid, tömör bejegyzéssel igyekszem megvilágítani, leggyakrabban mi áll ennek a hátterében.  Az életben nagyon sok olyan szituációba kerülünk, ahol a környezetünk nem úgy viselkedik, reagál, ahogy azt mi szeretnénk. Az egészséges első reakciónk ilyenkor valószínűleg az, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a helyzetet vagy a benne levő szereplőket, de ha ez nem megy, akkor alkalmazkodunk.
 Hogy ne csak a jelenről legyen szó, gondoljuk át, a múlt tükrében, mit csinálhatnánk másképp a jövőben közösen.
 Az önfeláldozás talán az egyik leghősiesebb, legönzetlenebb cselekedet, amit egy ember tehet a másikért, másokért. Legalábbis, ha történelmi léptékű vagy életmentő tettekről van szó bizonyosan, de a mindennapokban úgy vélem, ez nem feltétlenül igaz.
Az elménk leggonoszabb „játékainak” egyike. De legalább kiszámítható, hogy mikor fog előjönni. Legtöbbször akkor, amikor épp elakadunk az életünkkel, és nem látjuk, merre kellene tovább haladni.  |
A blogrólEzen az oldalon a szakmai és magán véleményemet ismerheti meg különböző témákban. Archívum
May 2024
|
RSS Feed