„Ami igazán számít, az az intuíció.”

Albert Einstein

Valóban így van? Tényleg az intuíció számít igazán? Bízhatunk benne? Vagy bíznunk KELL benne?

Az párkapcsolat teremtés témájában mindig születnek cikkek, mindig megjelennek újabb és újabb könyvek, elméletek. Mindenki megpróbálja megmondani a tutit, a helyes választ, hogyan is kell ezt. És ez ezzel a cikkel sincs másképp.

Szellemidéző, fantomsebész, aurahegesztő, angyalkommunikátor, misztikus és még sorolhatnám azokat a „foglalkozásokat”, amiket látok-hallok egyre több helyen. Alapjában véve egy dolgot ki kell emelnem ezeket hallva: igazán fantáziadúsan és sokszínűen tudják megfogalmazni a semmit.

Dr. Robb Rutledge volt a vezetője annak a kutatásnak, amelyet a University College London laboratóriumában végeztek. Ennek során MRI képalkotás segítségével vizsgálták az agyat, hogy rájöjjenek, mi lehet a boldogság titka. Mint már oly sokszor a modern tudományos kutatásokban, ezúttal is egy már régóta ismert „recept” lett az eredmény: alacsony elvárások.

Teljesen normális, hogy idegesek vagyunk bizonyos társas szituációkban. Randevúra készülve, vagy egy fontos prezentáció előtt, ha úgy érezzük, a gyomrunk barack nagyságúra zsugorodik, érthető, és általános legtöbbünk életében.

Hol tart jelenleg az életében? Talán egyedülálló, házas, elvált vagy özvegy. Esetleg vannak gyermekei. Szexuális kapcsolatban van valakivel vagy sem. Lehet harminc alatti, vagy hatvan feletti, esetleg a kettő közt. Bárhogy legyen is, talán több kisebb-nagyobb nehézség is van az életében.

A fájdalom kutatása összetett téma, nem csak a fájdalom élmény szubjektivitása miatt, de azért is, mert maga a fájdalom-küszöb is több tényezőtől függ és ugyanazon személyen belül is változó.

Az Országos Gerincgyógyászati Klinikán töltött időm során elbűvölt az emberek képessége arra, hogyan képesek fájdalmat átélni valódi szomatikus háttér nélkül, illetve hogyan képesek egyáltalán nem érezni fájdalmat, amikor arra minden orvosilag igazolható szomatikus okuk megvan.

Az ott dolgozó orvosok és pszichológusok közös munkájának is köszönhetően, egyre többet tudunk a krónikus fájdalom kezeléséről és megelőzéséről.

Az értékeket és a célokat gyakran összekeverjük. Ezt akkor a legkönnyebb észrevenni, amikor elérjük a célunkat, amiről szentül meg voltunk győződve, hogy az életünk értelme, majd hirtelen nem tudjuk, mihez kezdjünk. Ott állunk a kezünkben egy diplomával, egy lakással, egy gyermekkel és azt érezzük, minden üres. Most merre tovább? Ahelyett, hogy milliónyi lehetőség nyílt volna meg előttünk, megkérdőjelezzük még azt is, hogy egyáltalán ezt akartuk-e. Ahelyett, hogy ajtók nyíltak volna meg előttünk, csak azt látjuk, hogy mennyi minden csukódott be mögöttünk.

Heves szívdobogás, szédülés, hányinger, hirtelen fejfájás, látszólag ok nélküli félelem, remegés, izomgörcs, légszomj, ájulásérzés – ezek a legtipikusabb jelei a pánikrohamnak. Sokan átélték és átélik nap mint nap azt a kétségbeejtő érzést, amikor – sokszor ismeretlen forrásból – elemi erővel tör rájuk a roham. Olyan, mintha a legősibb félelem hatalmasodna el rajtuk, amellyel szemben legtöbben úgy érzik tehetetlenek. Egy ilyen roham után nem csoda, sőt igazából teljesen logikus, ha az ember elkerüli azokat a szituációkat, ahol megtapasztalta a pánikot.

Mit is jelent az, hogy tudatosan jelen vagyunk? A tudatos jelenlét egy szándékos, ítéletmentes megélése a jelen pillanatnak, amelyben engedjük, hogy a környezeti ingerek elérjenek minket, hassanak ránk, majd el is engedjük őket. Ezzel szemben, sajnos túl gyakran előfordul mindannyiunkkal, hogy elveszítjük a kapcsolatot a pillanattal, és elmerülünk a múltban vagy a jövőben. Bosszankodunk azon, hogyan idegesítettek fel minket a munkahelyen egy órával korábban, vagy azon aggódunk, hogy vajon odaérünk-e az esti találkozóra, hiszen még annyi teendőnk van.

Miért történik ez?