Lépésről lépésre

Minden lépésről lépésre történik. Ezzel gondolom, nem mondtam újat. Azzal viszont talán igen, hogy ez az életünk sokkal több területén igaz, mint azt elsőre gondolnánk.

Kezdjük egy alapvető pszichológiai fogalommal: a LÉK avagy legkisebb érzékelhető különbség. Ez alatt a két inger közti legkisebb, még érzékelhető különbséget értjük, adott valószínűségi szint mellett.

Egyszerűbben fogalmazva, mi az a legkisebb dolog, aminek történnie kell, hogy észrevegyük. Fizikai oldalról véve egy példa: a naplemente során bekövetkező változásokat csak szakaszokban vesszük észre, mert a másodpercenkénti fényerőváltozás bár mérhető, az agyunk számára lényegtelen. És ami lényegtelen, az nem kerül a tudatosság fókuszába, mert a tudatos feldolgozási képességünk sokkal végesebb, mint a tudattalan.

Ezt az utóbbi kijelentést kérem, előlegezzék meg nekem, hogy így van, mert ennek a magyarázata és bizonyítása önmagában is bőven kitenne egy bejegyzést.
Visszatérve a naplementére, akkor vesszük csak észre a változásokat, amikor az valamiért lényegessé válik számunkra: például le kell venni a napszemüveget, vagy fel kell kapcsolni a kocsiban a fényszórót.

A belső világunkban is vannak ehhez hasonló naplementék. Például, ahogy a párkapcsolatban a mindennapi örömök egyre csak fogyatkoznak, ha nem figyelünk rá. Észrevehetetlen, apró lépésenként, de kiüresedik a románc.

Ez igaz a barátságokra, jó kollegális viszonyokra, tágabb családi kapcsolatokra is.
Vagy épp az értékrendünkre. A hírek mai áradatában úgy érezzük, szinte már meg sem üti az ingerküszöbünket egy-egy esemény. Azt hisszük, ehhez legalább egy háború vagy világjárvány kell. Pedig dehogy kell! A folyamatosan minket bombázó legkisebb érzékelhető különbség alatti ingerek bár nem tudatosulnak, de az agyunk feldolgozza őket, és hatással is van ránk. Így ha elég sokáig mondanak nekünk valamit, és abban elég észrevehetetlenek a ferdítések, vagy még kifinomultabban az elhallgatások, akkor szép lassan a véleményünk is változni fog.

Önmagában véve persze ezek az ingerek még nem teljesen elegendőek. Ha igazi meggyőződést kell megváltoztatni, ahhoz kell a pozitív megerősítés és büntetés is. A rendszeres jutifali és az ijesztgetés.

Szeretném leszögezni, hogy ez bár nyilván minden politikai szerveződés eszköze, nem pártállás megváltoztatása a jelen cikk célja. Már csak azért sem, mert nem csak az országos és világszintű politikának eszköze ez a fajta befolyásolás. A hétköznapokban egy vállalatnál ezt PR-nak hívják, az embereknél pedig kitartó udvarlásnak. Hiszen mindenki látott – és jó eséllyel csinált – olyat, hogy valaki csak úgy rendíthetetlenül ott áll a kiszemelt partner mellett, és mindenben mindig támogatja, mígnem a megfelelő pillanatban előrukkol azzal, ami a találkozás pillanatában még teljesen elképzelhetetlennek tűnt.

Vigyázzunk tehát azzal, hogy miből mennyit fogyasztunk, mert minden hat ránk.

A legbiztosabb módszer az ilyen befolyásolás ellen, ha időről időre leülünk, és végiggondoljuk, honnan indultunk, hová igyekeztünk, és most hol tartunk. És az, ahol most vagyunk, mennyire van összhangban az alapértékeinkkel. Így a tudatosságunkat ráirányíthatjuk az aktuális folyamatokra, és ha nem is száz százalékban, de jó eséllyel észrevehetjük, ha valamerre az akaratunk ellenére sodródunk.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest