 FOMO: fear of missing out. Vagyis az amiatt érzett félelem, hogy kimaradunk valamiből. Az idősebb generáció valószínűleg értetlenül pislog, de a '80-as évektől születettek nagyon is tudják, miről van szó.
0 Comments
 Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor egy hozzánk közelálló az élete végéhez ér. Érzelmileg felkavaró szakasz ez mindenkinek. Ezúttal az életben maradókról és a haldokló kíséréséről ejtenék néhány szót.
 „Van egy álmom...”
Mindannyian ismerjük a híres beszédben elhangzottakat. Szinte mindenkinek van valami beteljesületlen álma, és mégis oly' keveseknek sikerül megvalósítania azokat.  Mindannyiunkat értek már az életben olyan negatív hatások, sérülések, amelyekből időre és energiára volt szükségünk felépülni. Teljesen természetes reakció, hogy gyorsítani szeretnénk ezt a folyamatot, és ezzel együtt csökkenteni a közben átélt fájdalmat.
 Alapvetően értéknek és erénynek is tartjuk azt, ha valaki intelligens, tájékozott és jó gondolkodó. Ám túl gyakran előfordul, hogy bármennyire pallérozott is az elménk, mégsem találjuk a hétköznapi boldogsághoz az utat.
 Minden lépésről lépésre történik. Ezzel gondolom, nem mondtam újat. Azzal viszont talán igen, hogy ez az életünk sokkal több területén igaz, mint azt elsőre gondolnánk.
 Legtöbben tapasztaltuk már, hogy míg egyeseknek természetükből fakad, hogy másokban jó benyomást keltsenek, addig az másoknak komoly erőfeszítéssel is csak korlátozottan sikerül.
Szerencsére nem kell belenyugodnunk, hogy ez valamiféle születési előjog, mert a jó benyomáskeltés tanulható.  Mindannyian nyomkövetőként születünk a világra. Evolúciós előny. Legalábbis, annak tűnik legtöbbször. Követjük a szüleink nyomait a hóban, közben megtanuljuk, milyennek látják ők a világot, és elkezdünk mi is aszerint viszonyulni hozzá. De mi van, ha tévedtek?
 Az ígérgetés, hogy el lehessen kerülni egy szakítást, válást, eltávolodást úgy gondolom, mindenki számára ismert eszköz.
Ezúttal egy rendhagyóan rövid, tömör bejegyzéssel igyekszem megvilágítani, leggyakrabban mi áll ennek a hátterében.  Az életben nagyon sok olyan szituációba kerülünk, ahol a környezetünk nem úgy viselkedik, reagál, ahogy azt mi szeretnénk. Az egészséges első reakciónk ilyenkor valószínűleg az, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a helyzetet vagy a benne levő szereplőket, de ha ez nem megy, akkor alkalmazkodunk.
|
A blogrólEzen az oldalon a szakmai és magán véleményemet ismerheti meg különböző témákban. Archívum
December 2022
|
RSS Feed