A humor sötét oldala

A humort általában egy pozitív minőségnek tartjuk mind önmagunkban, mind másokban. Egy olyan eszköz, amellyel fejleszthetjük a szociális kapcsolatainkat, javíthatjuk a hangulatunkat és az általános közérzetünket, illetve általánosságban véve is kedvelhetőbbé tehetjük magunkat.

Ez nagyrészt igaz is, azonban van a humornak egy alattomos, sötét oldala, amelyről csak ritkán esik szó. Nem arra gondolok, amikor a humorizálás mások kárára történik, hanem arra, hogy mit teszünk sokszor közben önmagunkkal.
A humornak többféle fajtája van, most azt nézzük meg, amikor egy feszültséggel teli helyzetet humor segítségével oldunk.
Ez elsőre jónak is hangozhat, hiszen a feszültség csökkentése idegrendszeri érdekünk, mivel a túl sok felhalmozott stressz mentális és fiziológiás megbetegedéshez is vezethet. És legtöbbször oda is vezet.
Akkor mi a baj?
A baj a mértéktelen és túl könnyű felhasználásban rejlik. Mivel humorral instant lehet csökkenteni a feszültséget, ezért ezt a lehető legtöbbször meg is tesszük. Ezzel azonban nem engedjük meg magunknak, hogy a teljes figyelmünkkel a problémára fókuszáljunk, és így azt sem ismerjük fel, hogy már nem csak egy átmeneti kellemetlenségről van szó, hanem hosszú távú károkat okozó bajról. Könnyű eltréfálni egy párkapcsolati problémát, a munkahelyi kiégést, a túlzó alkohol vagy nikotin fogyasztást, hiszen lépten-nyomon szembejön velünk egy-egy mém a netet böngészve, ami kvázi normalizálja ezeket.
A problémáknak azonban megvan az a kellemetlen szokásuk, hogy ha nem kapnak időben figyelmet, egyre hangosabban és egyre gyakrabban kopogtatnak, míg végül már életvezetési probléma vagy krízishelyzetként dörömbölnek.
Érdemes tehát mindannyiunknak végiggondolni, hogy vajon milyen téma az, amiből gyakran viccet csinálunk. Mert ezek a témák nem csak költői kérdéseket vetnek fel. Válaszokat és megoldásokat akarnak; egy idő után pedig követelnek, minden mást a háttérbe szorítva, vagy akár a hangulatunkat is megmérgezve.
Nem állítom, hogy minden vicc mögött egy elfojtott krízis áll, azonban azt igen, hogy a humorból is megárt a sok.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest