A nárcisztikus anya

Sokszor lehet olvasni a nárcisztikus személyekről, ami nagyon fontos, mert egy a környezete számára nagyon romboló személyiségről van szó. Azonban legtöbbször férfiak kapcsán kerül ez szóba, pedig még ha lényegesebb kisebb arányban is (kb. 10 nárciszból 1 nő), de a nőket is érinti.

Különösen akkor lehet ez zavaró, ha az a nő épp anya is. A nárcisztikus anyákra is igaz az, ami általában a nárcisztikus személyiségekre: felsőbbrendűnek gondolják magukat, feljogosítva érzik magukat másokkal szemben, és szinte teljes mértékben hiányzik belőlük az empátia.
Az ilyen anyák gyakran a gyermekeikre a saját szükségleteik kielégítésére “létrehozott” személyekként tekintenek, nem pedig úgy, mint individuumok, akiknek saját érzéseik és vágyaik vannak. Néhány tipikus jele a nárcisztikus anyának:

• Szélsőségesen kontrolláló és megpróbálja a gyermeke életének minden aspektusát irányítani, egészen onnantól kezdve, hogy mit visel vagy mit tanul.
  

• Folyamatosan keresi a figyelmet és az elismerést mind a saját gyermekeitől, mind másoktól.
  

• Általában nem mutatnak különösebb érdeklődést a saját gyermekük eredményei, véleménye és érzelmei iránt. Gyakran rendkívül szélsőséges, bántó kritikát is megfogalmaznak velük szemben.
  

• Ha vitatkozik, akkor agresszív, és gyakran szinte keresi a konfrontációt a saját gyerekeivel még triviális ügyekben is. Az átlaghoz képest gyakrabban folyamodik fizikai és verbális erőszakhoz. Az állandó fenyegetés és büntetés légköre lengi körül.
  

• Ugyanakkor, ha mások is látják, akkor eljátssza a szerető, gondoskodó, büszke anyát, aki a saját életét is eldobná a gyereke boldogságáért. Az önfeláldozást különösen szereti hangoztatni mások előtt.
  

• Mindig csak hibáztat, sosem vállal felelősséget a saját tetteiért és hibáiért. A saját gyermekeit gyakran azzal vádolja, hogy hálátlanok, önzők, tiszteletlenek. A saját hibáit szinte állandóan beléjük projektálja.
  

• Manipulatív eszközként használja a bűntudatot, a fenyegetést, illetve akár még a jutalmazást is. Ezeket arra használja, hogy megkapja a gyermekeitől azt, amit akar. Előfordulhat, hogy hazudik, torzítja a valóságot, vagy teljes mértékben tagadja azt, ami történt, csak hogy ne kelljen szembesülnie azzal, esetleg ő tévedett vagy hibázott.
  
• A kritikát azonnali támadásnak fogja fel, és sokszoros erővel bosszulja meg.
  

Az ilyen anya gyakran izolálja a gyermekét; megpróbálja elvágni őt a barátaitól, a család többi tagjától és egyéb támogató forrásoktól. Gyakran szabotálja a kapcsolatait, és minden lehetőséget arra, hogy függetlenné váljon. Ha mégis elindul gyermeke a függetlenedés útján, állandóan érzelmi akadályokat gördít elé kritika és rosszalló moralizálás formájában.
A nárcisztikus anya rendkívül súlyos, negatív következményekkel járhat a gyermek érzelmi fejlődésére. Azok a gyerekek, akik nárcisztikus anya mellett nőttek föl, gyakran alacsony önértékeléssel rendelkeznek, szoronganak, esetleg depressziósak, nehezen bíznak másokban, dependensek. Igyekeznek mások kedvére tenni, akár irracionális mértékben is, és nehezen húznak határokat. Ritkán tudnak egészséges kapcsolatokat kialakítani másokkal, vagy kifejezni a saját érzelmeiket, szükségleteiket.

Erdei-Csukás Csaba Vendel pszichológus, Budapest