Sorban állás

„Hihetetlen! Én mindig a leglassabb sorba állok.” – hangzik a mondat szinte mindenki szájából időközönként. Így a karácsonyi roham közeledtével, egyre gyakrabban kell sorban állnunk szupermarketekben, ruhaboltokban, elektronikai üzletekben, és tulajdonképpen szinte mindenhol. A vásárlás legidegesítőbb része talán épp a sorban állás.

---

Nyilván, hiszen a holmik összepakolásán már túl vagyunk, szóval csak a kellemetlen része van hátra – a fizetés –, de még arra is várni kell. Ilyenkor legtöbben gondolatban centivel méregetik, melyik kasszánál rövidebb a sor. Hol tudna megspórolni néhány értékes percet.

Miután a sor kiválasztásra került, gyorsan be is állunk várva, hogy mielőbb a kasszához érjünk. De nem. Egyáltalán nem ez történik. Várakozás közben, mivel nincs dolgunk, figyeljük a szomszéd sorokat, hogy melyik a gyorsabb. És persze mindig a szomszédos sor halad jobban! De miért? Hogy lehet, hogy mindig a rossz sorba áll az ember?

Bár nem mindig, de legtöbbször valóban a rossz sorban állunk. Ennek több oka is van. A legelső pusztán a valószínűség miatt van. Négy sor esetén, mindössze 25% az esélyünk arra, hogy a leggyorsabba álljunk. Hiszen leggyorsabból csak egy van. Vagyis négy alkalomból háromszor rossz sorban állunk, ha pusztán a véletlenre bízzuk a választást. Több sor esetén nyilván még rosszabb a helyzet.

Ráadásul az agyunk is ellenünk van, mert a kellemetlen helyzeteket sokkal inkább észreveszi, és megjegyzi, mint a sikereket. Jelen esetben ezt tovább tetézi, hogy szinte sosem érzünk felüdülést csak azért, mert épp a mi sorunk volt a leggyorsabb. Szóval a rossz sort büntetésként éli meg az agyunk, a gyors sort pedig csak minimális jutalomként.

Miért minimális jutalom csak? Mert az egész arról szól, hogy időt spóroljunk, de valójában ezt sosem kapjuk meg. Ha lassú sorban állunk, akkor persze figyeljük, hol kellene tartanunk: „…az a szürke dzsekis mögött állnék, kettővel előbb…”

A gyors sorban azonban szinte sosem nézegetünk hátra. Olykor elégedetten vesszük tudomásul, hogy mi vagyunk legelöl, de akkor is a sorban állunk, tehát a kellemetlen élmény azért velünk van. Ha végeztünk a kasszánál, nem fordulunk vissza, és nézzük meg, a sortársak hol tartanak. Fizettünk, ennyi, irány a kijárat. Nem fogunk ott állni, és stopperrel mérni, mennyi időt takarítottunk meg. És mivel így a spórolás nem tudatosul, valójában nem jutalom értékű.

Akkor miért válogatunk egyáltalán, hogy melyik sorban állunk? Azért, mert az agyunk egy dolgot szeretne mindig: elkerülni a negatív ingert. Ha elkerülni nem megy, akkor a leghamarabb igyekszik megszüntetni. Tehát sietni szeretne. Az agyunkat nem érdekli, hogy nincs miért, és hogy több stresszt okoz ezzel a méricskéléssel, mintha simán csak várna. Így működik. Ennyi.

De azért mégis van néhány trükk, amivel segíthetünk, hogy a néma tele kosár rallyn jobb pozícióból induljunk.

Egy. Legtöbbször nem feltétlenül a termékek mennyisége számít. A kasszánál hamar átfutnak. A fizetés a leglassabb. Érdemes tehát inkább a sorban álló személyek számát nézni.

Kettő. Válasszuk azt a kasszát, ahol a legtöbb fiatal férfi áll. Ők sokkal hamarabb felbosszantják magukat, és talán ki is állnak a sorból, otthagyva a kosarat. Vagy átállnak egy másik sorba, mert az látszólag jobban halad. Ha pedig sorra kerülnek, szinte kapkodva fizetnek, csak hogy végre túllegyenek az egészen.

Három. Legtöbben az első megfelelőnek tűnő kasszánál megállnak. Keressük a távolabbi kasszákat, mert sokan odáig nem mennek el. Előfordul, hogy ott alig állnak. Ezért is szokott elhangozni olykor, hogy „Kérjük kedves vásárlóinkat, a magasabb sorszámú kasszáinkat is vegyék igénybe.”

Négy. Az emberek túlnyomó többsége jobbkezes. Ha tehetjük, induljunk a baloldali kasszák felé. Kevesebben választják azokat. Főleg a legszélsőt.

Öt. Ha nincs nyitva minden kassza, de sokan állnak sorban, akkor próbáljunk olyan kasszához állni, amelyik mellett zárva lévő kassza van. Ha az megnyit, akkor sokan – a fiatal férfiak –, kiugranak a sorból, és átállnak az üres helyre. Viszont ha elindult valaki, már nem szokott megállni, akkor is átáll az új sorba, ha ott rosszabbul jár. Tehát vagy legyünk villámgyorsak, és álljunk az új kasszában előre, vagy várjunk nyugalomban, mert az előttünk állók elviharzanak. Bárhogy történik is, széles lesz a mosolyunk, mert vagy előrébb jutunk hirtelen a helyünkön, vagy egészen előre kerülünk az új sorban.

Hat. Ha kiválasztottunk egy sort, ne váltogassunk. Kivéve műszaki hiba esetén, de az ritka. A folytonos váltás nem növeli az előrejutás sebességét, de a stressz szintet igen.

Végül a legfontosabb: próbáljuk meg nem figyelni a szomszédos sorokat. A gyorsabb sorra kerülés, mint az a cikk elején olvasható, nem okoz örömet, de a lassúság bosszúságot okoz. Ne hasonlítsuk hát magunkat a másik sorban állóhoz, mert csak veszíthetünk.

Kívánok az elkövetkező időre mindenkinek stressz mentes ajándék vásárlást, szerencsés sorválasztást, és rövid sorban állást.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest