Ki a hibás?

​Az attribúció kutatások foglalkoznak azzal, milyen folyamatok révén tulajdonítunk okokat saját magunk és mások viselkedésének. A kellemetlen érzések és a kudarcélmény elviselése szempontjából nem mindegy, hogy a kialakult helyzetet saját belső tulajdonságnak – esetleg hiánynak – tulajdonítjuk, vagy valamilyen külső tényezőnek.

---

Egyszerűbben megfogalmazva, nagyon nem mindegy, mit gondolok arról, a kialakult helyzetért ki a felelős: én vagy valaki/valami más?
Ezt egy alvászavarban szenvedőkön végzett vizsgálattal igazolta két kutató Storms és Nisbett még 1970-ben. Ők azt feltételezték, hogy az elalvás nehézségei szoros összefüggésben állnak az aktuálisan átélt izgalmi szinttel. Pontosabban azzal, hogy mit gondol arról az elaludni vágyó, miért van magasan ez az izgalmi szint.

Erről mindenkinek van valamilyen elmélete, én leggyakrabban a következőkkel találkozom:

• Egyfolytában jár az agyam, képtelen vagyok leállítani.
• A napi dolgokon rágódom.
• Már előre aggódom a holnap miatt.

A kutatók feltételezése szerint, az elalvási nehézség negatív érzelmi állapotot eredményez, aminek az okait legtöbbször magukban keresik az emberek, ami csak fokozza az izgalmi szintet, így kialakul egy ördögi kör, ami miatt csak nagy nehezen tudnak elaludni.

Úgy gondolták, amennyiben az okokat nem magukban, hanem külső tényezőkben találják meg, akkor az kevésbé lesz feszültséggel teli, így könnyebben el tudnak aludni.

A vizsgálathoz három csoportot hoztak létre:

• az első csoport placebo tablettát szedett esténként, amiről az az információt kapták, hogy fokozza az izgalmi szintet
• a második csoport szintén placebo tablettát szedett, de ők úgy tudták, ez csökkenti az izgalmi szintet
• a harmadik csoport semmilyen gyógyszert nem kapott, ők voltak a kontroll csoport.

A vizsgálatban résztvevők naplót vezettek az alvási körülményeikről.
Az eredmények igazolták az alap feltevést. Lényegesen könnyebben aludtak el azok, akik úgy tudták, a gyógyszer miatt éreznek este fokozott izgalmat.
Mivel az ok külső, ezért képesek voltak egy idő után azt figyelmen kívül hagyni, és sikerült elaludniuk. Akik azt hitték, a gyógyszer segít megnyugodni, de mégsem így tapasztalták, magukban keresték továbbra is a hibát, ami negatív érzelmi élményt is okozott, így belecsúsztak újra és újra az önsorsrontó körökbe.

A mindennapi életben is megfigyelhető, hogy ösztönösen próbáljuk a kellemetlen eseményeket külső okokhoz társítani. Természetes hozzá állás az, hogy igyekszünk a kellemetlen eseményeket inkább a körülményeknek tulajdonítani, mint saját magunknak, mert a külső tényezőkre lényegesen nagyobb hatást tudunk gyakorolni kis erőfeszítéssel.
Amennyiben pedig nem, még mindig lehetünk az áldozat szerepében, amit könnyebb elviselni, mint azt, hogy esetleg mi hibáztunk.

​A kísérlet ismét igazolta azt a kognitív pszichológiai alaptételt, hogy nem az a lényeges, mi történik, hanem az, hogyan gondolkodok és érzek a történtekkel kapcsolatban.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest