Imposztor szindróma

Sok jól teljesítő embert nyomaszt egy szörnyű titok. Lelkük mélyén úgy érzik csalók, a teljesítményük inkább szerencse kérdése, mintsem tehetség vagy kemény munka eredménye.

---

A nyilvánvaló bizonyítékok ellenére sem hiszik el, hogy valóban a saját képességeiknek köszönhető a siker. Lehetnek magas beosztásban, szakértői pozícióban, jól kereső állásban, mégsem érzik magukat elég jónak.
Ez a pszichológiai jelenség igazán meg tudja keseríteni a mindennapokat.

Az imposztor szindrómának többféle változata is létezik. Hogy ki melyik típus csapdába esik, azt nagyban meghatározza a családi háttér, a szociális környezet és az egyéni jellemzők.

Valerie Young csoportosításában a következő imposztorok léteznek.

1. A Perfekcionista
   Ők azok, akik irreálisan magas célokat állítanak önmaguk és mások elé is, amelyeket ha nem sikerül elérniük, önromboló gondolatörvényekbe kezdenek, amikkel szorongásba vagy lehangoltságban tudják önmagukat taszítani. Általában úgy érzik, ha valamit el kell végezni, egyedül ők képesek arra rendesen. Éppen emiatt az életük mikromenedzseléssel telik, mert a delegáció számukra elképzelhetetlen.
   
2. A Szuperember
   Rájuk az állandó teljesítési vágy jellemző. Mit sem törődve a kimerültséggel (látszólag), állandóan 100%-on pörögnek. A túlóra számláló az esetükben szinte minden hónapban kiakad, és amolyan japánosan mennek szabadságra; csak akkor, ha elzavarja őket a főnök vagy az orvos.
3. A Született Géniusz
   Ezek az emberek igazán tehetségesek, azonban ez épp az átkuk is. Sosem kellett igazán küzdeniük az iskolában, a környezetük pedig legtöbbször a „család esze”-ként aposztrofálta őket. Ennek hatására, ha olyan feladattal találják szemben magukat, amelybe több időt és energiát kellene befektetniük, vagy esetleg néhány kudarccal is találkoznak az út során, önkorbácsolásba kezdenek. Megkérdőjelezik a saját intelligenciájukat, képességeiket. Ezzel természetesen még jobban lefagynak, és az előttük álló feladat még inkább elvégezhetetlenné válik. Általában azzal végződnek az ilyen helyzetek, hogy valaki más oldja meg helyettük a problémát, ami szorongást vált ki, vagy egyszerűen kilépnek a helyzetből.
4. A Görcsös Individualista
   Ők sosem kérnek segítséget. Bár beleszakadnak az előttük álló munka halomba, csak azért sem szólnak senkinek. Vicsorogva csörtetnek át a feladatok garmadán, ha pedig valaki felajánlja a segítséget, sértődve utasítják el. Szinte borítékolni lehet, hogy kiégés vagy lebetegedés lesz a vége.
5. A Szakértő
   Úgy érzik, valójában csak becsapták az alkalmazóikat, és érdemtelenül kapták meg a jelenlegi munkájukat. Nagyon jellemző, hogy ritkán mernek csak állásajánlatra jelentkezni, mert úgy érzik, minden egyes pontnak meg kell felelniük, ami az elvárás listán szerepel. Igazi tréning és képzés függők. Úgy vélik, csak ha minden létező papírt és képesítést megszereztek, akkor lehet a tudásuk elégséges.

​Mint látható, az imposztorok élete nem egyszerű. Túlterhelés, negatív gondolatok, frusztráció és szorongás árnyékolja be a mindennapjaikat. Természetesen van kiút belőle, amennyiben képesek legyőzni a berögzült hiedelmeket. Ez sokszor egyedül is lehetséges, de ha mégsem, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest