Az elme tévedései

Valójában az elménk nem is annyira téved, mint inkább torzít. Nem arról van szó, hogy a beérkező ingereket tévesen dolgozná fel. Sokkal inkább arról, hogy a múlt eseményei vagy a jövőtől való szorongás beárnyékolja azok értelmezését. Így fordulhat elő, hogy előítéletek vagy irracionális félelmek miatt sok helyzetben a nem megfelelő következtetést vonjuk le.

---

Ezeket a jelenségeket alkalmanként a csalók, de akár a média is kihasználja.

Több mint hatvanféle torzítást ismer a kognitív pszichológia, most csak hatot említenék ezek közül.

Kontraszthatás
Egy időben és térben közeli élmény miatt nagyban növeljük vagy csökkentjük a következő élmény értékét.

Például „csúnya” embereket látva, egy átlagos szépség sokkal vonzóbbnak tűnik.

Vagy vizsgán, ha sok értékelhetetlen diák volt előttünk, kevesebb tudással is könnyű jó jegyet kapni. Ebben az esetben tehát nem az számít, hogy a nap elején vagy végén megyünk be, sokkal inkább az, hogy az előttünk lévők hogyan szerepeltek.

Eltérőségi hatás
Ha egy tárgy vagy akár személy különbözik a többi hasonlótól, akkor azt értékesebbnek fogjuk tartani, még akkor is, ha ez az eltérés önmagában nem változtat az értékén. Ezt sokszor felhasználják manipulációra is.

Például ha egy autó egy híres emberé volt, az ára lényegesen magasabb lesz, holott ez a kocsi minőségén semennyit sem változtat.

Az autóknál maradva, a stílusért nagyon sokszor hajlandóak vagyunk beáldozni a minőséget.

Veszteség kerülés
A veszteségek elkerülése fontosabb, mint a nyereség megszerezése a legtöbb ember számára. A veszteség súlyos érzelmi stresszt okoz. A veszteségtől való félelmet csak egy lényegesen nagyobb nyereség lehetőségével tudjuk leküzdeni.

Nagyjából kétszeres hatása van ránk a veszteségeknek. Ha valaki veszít 100 ezer Forintot, az nagyjából kétszer akkora negatív élmény lesz számára, mint amekkora pozitív az, ha nyer ugyanekkora összeget. Ez már csak azért is fontos, mert az áremelésnek kétszer akkora negatív hatása van, mint pozitív az árcsökkentésnek.

Gondoljunk bele; 10%-os árcsökkenés nem a világ, viszont ha árak ennyivel megnőnek, az „kiveri a biztosítékot”.

Kihagyási torzítás
A káros cselekvést súlyosabb hibának érzékeljük, mint a káros nem cselekvést. Tehát a tétlenség miatti károkozás kisebb rossz, mint ha valóban hibázunk.

Elköteleződési torzítás
Ezt főleg a pénzügyeknél figyelhetjük meg. Ha már sorozatosan befektettünk valamibe, akkor az ellene szóló eredmények ellenére is folytatjuk azt.

Mivel úgy érezzük, a múltban egy racionális döntést hoztunk (megfontoltuk a befektetés minden részletét), a jelenben hajlamosak leszünk ezután irracionális döntéseket hozni mondván, a kiindulási helyzet logikus volt.

Ez a hajlam, ami miatt sokszor kitartunk a sikertelen törekvések mellett. Csak nagyon sokára fogadjuk el, hogy egy befektetés (idő, pénz, energia) rossz volt, és ezért hagyjuk elveszni. Ezt azt eredményezi, hogy egy kisebb veszteség helyett, az elköteleződési torzítás miatt végül sokkal többet veszítünk.

Reaktancia
Ha úgy érezzük, valaki korlátoz minket a szabad döntés meghozatalában (függetlenségünkben), akkor belső érzelmi kényszert fogunk érezni, hogy az illető elvárásaival szemben viselkedjünk.

Ezt hajlamosak vagyunk olyan helyzetben is megtenni, amikor pedig az ellenkezéssel amúgy rosszabbul járunk.

Ez a jelenség magyarázza a „tiltott gyümölcs” válsztását vagy a serdülők tipikus „csak azért is…” attitűdjét.

Következtetés

A múlt, a jövő, a szorongások és félelmek a legkülönfélébb módon sodorhatnak bajba minket. Nem csak kézzel fogható lehangoltság, fóbia vagy pánik formájában korlátozhatják az életünket, de észrevétlen, tudattalan szinten is azáltal, hogy az információt, vagy sokszor már az ingerek észlelését is torzítják.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest