A sokkoló hír: daganatom van

Kevés olyan traumatikus esemény történik, mint amikor valaki megkapja ezt a diagnózist. De mit lehet egyáltalán egy ilyen hírrel kezdeni? Mit segíthet a család, a barátok és legfőképp egy teljesen idegen pszichológus egy ennyire intim helyzetben, amely az egész eddigi életünket teszi hirtelen mérlegre?

A daganatos megbetegedés egy sor krízishelyzetet teremt. Már általában az is az, amikor olyan tünetet talál magán valaki, ami miatt szükséges a kivizsgálás.
Egy helyzet attól lesz krízis, hogy szembesülni vagyunk kénytelenek azzal, nincs semmilyen megoldási mechanizmusunk, tapasztalatunk a kialakult állapottal. Még ha van is tudásunk arról, hogy ilyenkor mit kell általában csinálni, mégsem érezzük magunkat biztonságban, mert saját élményünk nincs. Ráadásul a tisztában vagyunk azzal, hogy a helyzet megoldása nagyon sok féle lehet, de 100%-ban megnyugtató biztosan nem.

Ilyen helyzetben teljesen érthető szinte bármilyen érzelmi reakció; a tagadástól kezdve egészen a dühkitörésekig vagy a teljes visszahúzódásig.

Bármennyire egyértelmű vagy homályos az okok és okozatok sora, ami a diagnózisig elvezet, az agyunk akkor is valamilyen egyszerű magyarázatot próbál keresni a „Miért?”-re. Ilyenkor gyakori a bűntudat, az önvád vagy épp a mások hibáztatása. Ezek is teljesen érthető reakciók, még ha olykor meddő tévutakra is visznek minket.

Mivel az egészségügyi krízis – különösen az olyan, amelyik az életben maradást fenyegeti – sokkhatással együtt jár, lényeges felkészülni ezekre. Ebben nagyon sokat tudnak segíteni mások, főleg olyanok, akik kevésbé érintettek érzelmileg. Mert bár a családtól és a barátoktól nagyon fontos érzelmi támogatást kapunk, sajnos az emocionális túlterhelés őket is érinti. Az efféle túlterhelés eredménye például az, hogy a kapott információk csak erősen szűrve jutnak el. Nagyon gyakori tapasztalat, hogy egy-egy konzultáció után az átadott információ alig negyede marad meg a betegekben.

Ezért praktikus, ha az orvostól mindig írásbeli összefoglalót is kérünk. Ha ez nem vagy csak nehezen kivitelezhető, az onkológiai konzultációkra, illetve akár a terápiás kezelésekre is mindig vigyünk magunkkal valakit, aki ha lehet, jegyzetelje le a legfontosabb információkat és lépéseket.

A betegek olykor igen szélsőséges reakciókat tudnak adni egy-egy helyzetben. Az egyik legrosszabb az, amikor valaki teljesen elzárkózik mindenkitől, és nem hajlandó gyengeséget mutatni. Ennek nagyon sokféle oka lehet, aminek a fejtegetése jelen cikknek nem témája, de úgy hiszem, ez az egyik legveszélyesebb magatartásforma. Ilyenkor ugyanis nem csak a betegséggel kell megküzdenie a testünknek és az elménknek, de a rémisztő gondolatokkal, félelmekkel is egyedül kell szembenéznünk. Az ilyen helyzetek kifejezetten erős stresszt idéznek elő, ami pedig már régóta ismert, hogy immungyengítő hatású. Márpedig a gyógyuláshoz testileg és lelkileg is a legjobb formánkra van szükség.

A családnak és a barátoknak nagyon fontos megtartó ereje van a krízis helyzetben, azonban vannak olyan témák, amikről nem mindig lehet velük beszélni. Vagy azért, mert épp ők okozzák az ezzel kapcsolatos szorongásokat, vagy azért, mert nincsenek még felkészülve, hogy bizonyos kérdésekkel már most szembe nézzenek.
Ilyenek például az állandó kiszolgáltatottság érzés, a mindenki felől érkező sajnálkozás, az önfeledtség háttérbe szorulása, a fizikai és szellemi képességek gyengülése vagy épp a tartós testi változások, illetve a halál.

A szeretteink általában azt akarják, hogy amennyire csak lehet, jól érezzük magunkat, és optimistán tekintsünk a jövő felé, pedig olykor nem erre van szükség. Ha nem tudunk szembenézni a fontos kérdésekkel, nagyban megnehezíthetjük a mentális felépülésünket. Ezek a témák pedig nem mindig vidámak, és főleg nem könnyűek, ráadásul olykor akár újabb veszteségekkel is járhatnak átmenetileg. Igenis szembe kell nézni azzal, hogy valamilyen módon az eddigi életvitelünk az, ami a daganat kifejlődéséhez vezetett (leszámítva azokat az eseteket, amelyeket genetikai okok vagy rajtunk kívülálló külső hatások okoztak). Nagyon sok daganatos megbetegedés esetén kimutatható a genetikai diszpozíció, de általában mégis szükség van bizonyos inger vagy ingerek tartós, ismétlődő megjelenésére: ilyen például a stressz, az elfojtás, a krónikus konfliktus kerülés, a dohányzás, az alkohol, a mozgásszegény életmód, egészségtelen táplálkozás stb.

Amikor pedig valaki végiggondolja a múltját ilyen módon, mindig talál olyan személyeket és helyzeteket, amelyeket el kell távolítania az életéből, amennyiben a gyógyulást elő akarja segíteni, illetve a visszaesést el akarja kerülni. Ezek pedig nagyon fájdalmas változások is lehetnek.

Ilyenkor jöhet jól igazán egy külső segítő, aki elfogultság nélkül tud abban támogatást nyújtani, hogy se felmentést, se ítéletet ne mondjunk elhamarkodottan emberekről vagy körülményekről.

A daganatos megbetegedésekkel kapcsolatban rengeteg téma felmerül. A következő cikksorozatban igyekszem a lehető legtöbbre sort keríteni.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest