​A változással kapcsolatban legtöbbünk fejében élnek bizonyos mítoszok, hiedelmek. Ezek olykor saját tapasztalatból táplálkoznak, de gyakori az is, hogy másoktól vagy máshonnan halljuk őket.

Hogyan is bocsátható meg a gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás? Ha a társunk szerelmet hazudik, a barátunk elárul? A hátunk mögött kinevetnek, vagy szemtől szemben megaláznak? Olyan helyzetek ezek, amelyek még a legegészségesebb lelkületű embert is térdre kényszerítik, sebet ejtenek, amely úgy tűnik, sosem fog begyógyulni.

​Mindenkinek van olyan a múltjában, amit jobb szeretne, ha nem történt volna meg. Vagy másképp. Vagy épp ellenkezőleg, jó lett volna, ha nem marad el; például egy ölelés, egy bíztatás, egy „szeretlek”. Ezek a nem megfelelő múltbeli események hosszú évekre hatással lehetnek az életünkre és arra, ahogyan majd mi neveljük a gyerekeinket.

​Elhanyagolsz. Nem érzem magam nőnek melletted. Kevés a szex. Nem megyünk sehova. Elhíztál. Ilyen és ehhez hasonló hibáztatásokat vágnak a párok egymás fejéhez, mielőtt vagy szakítanak, vagy párterápiát keresnek. De vajon ez a megoldás?

​Mára kutatások hada igazolja, hogy az egészséges táplálkozás jelentős hatással van a hangulatra is, a hangulat pedig befolyásolja az immunrendszer működését. És ez fordítva is igaz. A helytelen táplálkozás kedvező táptalajt biztosít a szorongás, depresszió és gondolkodási zavarok számára.

​Úgy tűnik, most éli fénykorát (legalábbis eddig) a pszichológia. El sem képzelhető ma már tévéműsor, újság vagy blog anélkül, hogy valahol valamilyen formában elő ne kerülne az emberi viselkedéssel, gondolkodással és érzelmekkel foglalkozó valamelyik új kutatási eredmény. Pszichológusként én nyilván elfogult vagyok, de úgy tűnik, a legfontosabb humán tudomány lett napjainkban.

​A 6-12 éves kor egy újabb szakaszát jelenti a gyermekek fejlődésében. Ekkor kezdődik el igazán, hogy egyre több időt töltenek a kortársakkal, és egyre kevesebbet a szülőkkel. A párkapcsolati érettség kialakulása szempontjából egy érdekes jelenség figyelhető meg.

​A gének létezését először Gregor Mendel feltételezte még az 1860-as években. Thomas Hunt Morgan mutatta ki először 1910-ben, hogy a gének a kromoszómán meghatározott helyeket foglalnak el. Azóta gyakran felmerült a kérdés, hogy vajon a gének, mennyiben határozzák meg a sorsunkat.

​A kisgyermekkor alatt a 2,5-től 6 éves korig terjedő időszakot értjük. Ebbe a korba belépve a gyermekek teste is jelentős változáson megy át: kevésbé lesznek gömbölydedek, hosszabbak lesznek a lábaik, a tartásuk és járásuk magabiztosabbá válik. Az ekkor megjelenő testi és lelki fejlődés lehetővé teszi, hogy kezdetét vegye a szülőktől való egyre markánsabb függetlenedés is.

A születés utáni első életszakaszt csecsemőkornak nevezzük. Ennek a kornak a kezdete egészen könnyen meghatározható; a köldökzsinór elvágásával, és az első lélegzetvétellel kezdődik. A szakasz vége már nem ennyire egyértelmű, de nagyjából két és fél éves korig tart.