Mi számít alkoholizmusnak? A mindennapi részegség? A rohamivászat? Vagy már elég napi egy-két pohár? Nincs megegyezés abban, hogy hol a határ, hiszen az a legtöbbször elmosódik. Ráadásul, ha valaki meghallja az alkoholista szót, általában egy dülöngélő vagy dühöngő részeg jut az eszébe, pedig ez sem feltétlenül igaz.

A grandiózus nárcisztikus személyiség gyakran a legsármosabb jelenség egy társaságban. Jó humorú, lenyűgöző, sikeres és remek társalgó. Nem meglepő, hogy gyorsan alakítanak ki érzelmileg intenzív párkapcsolatot. Általában többet is párhuzamosan.

Sok jól teljesítő embert nyomaszt egy szörnyű titok. Lelkük mélyén úgy érzik csalók, a teljesítményük inkább szerencse kérdése, mintsem tehetség vagy kemény munka eredménye.

Bűntudatot akkor érzünk, amikor azt mondogatjuk, hogy óriási, helyrehozhatatlan hibát vétettünk. Igazán fájdalmassá pedig akkor fokozódik, amikor el hisszük, hogy a bűnünk örökre meg is marad.

Hogy van az, hogy másokkal tisztelettel, de legalábbis kulturáltan beszélünk, míg saját magunkkal szemben olyan hangot ütünk meg, amitől a környezetünk valószínűleg sokkot kapna?

Ebben a bejegyzésben a változás felé vezető út két utolsó szakaszának leírása következik: a visszaesés és fenntartás, valamint a befejezés szakasza.

Ebben a cikkben a változáshoz vezető út szakaszainak ismertetése folytatódik.

Most lássuk, a változás egyes szakaszaira milyen viselkedés, gondolkodás és érzelmek jellemzőek.

​A változással kapcsolatban legtöbbünk fejében élnek bizonyos mítoszok, hiedelmek. Ezek olykor saját tapasztalatból táplálkoznak, de gyakori az is, hogy másoktól vagy máshonnan halljuk őket.

Hogyan is bocsátható meg a gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás? Ha a társunk szerelmet hazudik, a barátunk elárul? A hátunk mögött kinevetnek, vagy szemtől szemben megaláznak? Olyan helyzetek ezek, amelyek még a legegészségesebb lelkületű embert is térdre kényszerítik, sebet ejtenek, amely úgy tűnik, sosem fog begyógyulni.