Mindannyian hallottunk már ehhez hasonló torzításokat: „Lépj ki a komfortzónádból.” „Az igazán érdekes dolgok a komfortzónán kívül vannak” Igen, ezek torzítások, mivel azt sugallják, hogy valami többet kell tennünk azért, hogy szép, jó, boldog, teljes életünk lehessen. Két tévedés is van ebben, és mindkettő egyformán káros. Az első az, hogy sulykolják belénk a gondolatot, miszerint mindig valami többet kell elérnünk, mert majd akkor boldogok lehetünk. Ez az állandó növekedés istenítésének a mellékterméke. Hiszen egyáltalán nem többre van szükség akkor, amikor úgy érezzük nincs rendben az életünk. Elsősorban arra van szükség ilyenkor, hogy megvizsgáljuk magunkban, hogy az elérendő cél (több pénz, nagyobb lakás stb.) valóban érték-e a számunkra. Illetve valóban az az érték-e ez, ami hiányzik az életünkből.
Nyilván könnyebb még többet még keményebben dolgozni egy tárgyért, mint önmagunkon dolgozni, hogy megtaláljuk, valóban mi hiányzik az életünkből (szeretet, önbizalom, nyugalom stb.). Vagy ha nem is a céljainkkal van baj akkor lehet az erőforrások elosztása nincs rendben. Ez lehet akár simán csak időmenedzsment kérdés is. A második torzítás, hogy azt hihetjük, a komfortzónából csak egy irányba lehet kilépni, mégpedig úgy, hogy többet teszünk. Pedig sokszor a komfortzóna határa a másik irányban van. Nem könnyű kevesebbet tenni, pedig gondoljunk csak bele, milyen hasznos néha csendben maradni, és odafigyelni a másikra. Vagy önmagunkra. Sokkal jobb kevesebbet dolgozni, mert azt hatékonyabban és több örömmel fogjuk végezni (ami szintén hatékonyságnövekedéssel fog járni). Ez utóbbira remélhetőleg lassan a munkáltatók is rájönnek. Illetve sokaknak jelentős komfortzónából való kilépés, ha a digitális idejét csökkenti. Erre amúgy buzdítanék is mindenkit főleg akkor, ha azt az időt a social mediától veszi el. Közhelyesen szólva tehát a kevesebb néha több. Éppen ezért egy emberi kapcsolat során nem fair, amikor az extrovertált várja el az introvertálttól, hogy lépjen ki a komfortzónájából azzal, hogy többet mozdul ki. Épp ugyanannyira jogos elvárás lehet ez fordítva is, hogy az extrovertált maradjon egy kicsit csöndben, és üljön le a hátsójára. A komforttal kapcsolatban talán helyesebb inkább zóna helyett útról vagy pályáról beszélni. Mint amilyen a többsávos autópálya. Mindenkinek van egy komfortos sebesség, amivel szeret haladni, de tudni kell ezen olykor változtatni. Ha belassul a forgalom, a száguldozás veszélyes. Ha viszont időre megyünk, érdemes egy kicsit a gázra lépni (ésszel). Erdei-Csukás Csaba Vendel pszichológus, Budapest
0 Comments
Leave a Reply. |
A blogrólEzen az oldalon a szakmai és magán véleményemet ismerheti meg különböző témákban. Archívum
September 2023
|