Hétköznapi alkoholizmus

Mi számít alkoholizmusnak? A mindennapi részegség? A rohamivászat? Vagy már elég napi egy-két pohár? Nincs megegyezés abban, hogy hol a határ, hiszen az a legtöbbször elmosódik. Ráadásul, ha valaki meghallja az alkoholista szót, általában egy dülöngélő vagy dühöngő részeg jut az eszébe, pedig ez sem feltétlenül igaz.

Szerintem, érdemes elgondolkodni azon, hogy miről is beszélünk, amikor az alkoholról szó esik. Hiszen érdekes módon, sokkal enyhébb elbírálás alá esik, mint más élvezeti, káros szerek. Épp ezért legtöbben megengedőbbek mind önmagukkal, mind másokkal az italozás tekintetében. A társadalmi elfogadottsága az alkoholos italoknak lényegesen nagyobb, mint mondjuk mostanra a cigarettáé. Valószínűleg mindenkiben rossz érzést váltana ki, ha azt látná, hogy egy szülő a 15-16 éves gyerekét cigarettával kínálná, ugyanakkor senkinek a szeme sem rebben, ha ugyanez a szülő megenged neki egy pohár sört. Mondván, ennyi úgysem árt!
Talán…

​Azért nézzük meg egy kicsit jobban a dolgot. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség folyamatosan bővíti a hivatalos listát, amely négy csoportba sorolja a bevizsgált anyagokat aszerint, hogy az emberre (1.) rákkeltő, (2.) valószínűleg/lehetségesen rákkeltő, (3.) egyértelműen nem eldönthető vagy (4.) valószínűleg nem rákkeltő hatásúak.

Az 1-es csoportba a teljesség igénye nélkül olyan anyagok tartoznak, mint az azbeszt, dízel motorok kipufogó füstje, feldolgozott hús, cigaretta, alkoholos italok stb.

Az alkoholos italok, tehát egyértelműen rákkeltőek. Fogalmazzuk hát így meg a kérdést: mekkora az a méreg mennyiség, aminek a fogyasztása esetén embertársunkat betegnek, függőnek nyilvánítjuk? A józanész valószínűleg a nullán kívül bármekkora rendszeres fogyasztást már megbélyegezne, de természetesen a józan ész messze elkerül mindenkit, ha élvezeti cikkről van szó.

Tulajdonképpen ezek alapján, nem is nagyon gondolom, hogy dolga lenne ennek a cikknek valamilyen mennyiségben meghatároznia az alkoholista/éppen nem alkoholista határt. Viszont tájékoztathat arról, mit tapasztalok a munkám során az alkoholfogyasztással kapcsolatban.

1. Általában nem az a kérdés, hogy valaki iszik-e, inkább csak az, hogy mennyit.
2. Túlnyomó részt nem csak hétvégén isznak az emberek.
3. Az ivás három leggyakoribb mozgatója az unalom, a stressz és a szociális nyomás.
4. A teszteken a kitöltők legnagyobb része „alkalmanként” iszik. Márpedig minden hétvége vagy stresszes este egy alkalom.

Természetesen nem áll szándékomban megbántani azokat, akik valamilyen egyéb ok miatt nem fogyasztanak alkoholt. A szándékom inkább az, hogy lássuk annak az alkoholt, ami valójában: hétköznapi méreg.

Mivel a társadalomnak jelenleg nagyon is része az italfogyasztási rituálé, nem gondolom, hogy értelmes cél lenne megkísérelni teljesen kivonni az alkoholt az életünkből. De az reális lehet, hogy a hozzáállásunkon változtassunk vele kapcsolatban, és ne eszközként tekintsünk rá, ami elnyom valamilyen kellemetlen érzést. Mert ez az, ami miatt idővel csökken a kompetencia érzés, és növekszik a pszichés függőség.