Az ember mint társas lény, 5. rész

​A 6-12 éves kor egy újabb szakaszát jelenti a gyermekek fejlődésében. Ekkor kezdődik el igazán, hogy egyre több időt töltenek a kortársakkal, és egyre kevesebbet a szülőkkel. A párkapcsolati érettség kialakulása szempontjából egy érdekes jelenség figyelhető meg.

---

Az iskolával kezdődik el a társas struktúra kialakulása. A kortárscsoportokon belül megjelennek a különböző státuszok, amelyek komoly kihívások elé állítják a gyerekeket. A legtipikusabb státuszok a népszerű, elutasított, mellőzött, illetve az áldozatok és bántalmazók.

Az, hogy ki milyen státuszt tud megszerezni, több tényezőtől is függ. Szerepet játszik egyrészről a külső, a társas készségek, a csoport tevékenységéhez való aktív hozzájárulás, illetve a társas szabályok elfogadása is.

A iskolás gyermekek életében jelennek meg először határozottan és expliciten is megfogalmazva a szabályok. Ezek a szabályok megjelennek a játékokban, szabad foglalkozásokban, és természetesen a formális oktatás keretében is.

Ami a személyközi kapcsolatokat illeti, a barátságok is kezdenek megváltozni, és mélyebb értelmet nyerni. Az addigi együtt játszás mellett megjelenik a pletykálkodás, a szociális kapcsolatokról szóló beszélgetés, fontos lesz a közös érdeklődés, egymás megértése és a bizalom is.

Freud szexuális elméletében ez a kor a latencia szakasza. Az ő elmélete szerint ekkor a szexualitás háttérbe húzódik, helyét az intellektuális és társas fejlődés veszi át. Mostanra tudjuk, hogy ez nem igaz. Az valóban tény, hogy ebben a korban a nemek elkülönülnek egymástól, és sokszor a „keveredést” büntetik is egymás között csúfolással, azonban ez az elkülönülés igen fontos szerepet tölt be a szexuális és párkapcsolati érés szempontjából. A két nem közötti szembeötlő különbségek ekkor nyerik el „egzotikus”, ismeretlen jellegüket, amely a későbbi vonzalom és kíváncsiság alapja lesz.

Az is megfigyelhető, hogy hiába különülnek el, sokszor mégis megpróbálják a gyerekek a másik nemhez tartozókat lenyűgözni.

A rejtett kíváncsiság megjelenik az olyan tettekben is, mint a versengés, a fizikai kontaktus keresése (akár a hajhúzkodás) vagy a leskelődés.

Ebben a korban tehát a párkapcsolati érés lényegesen közvetettebben érhető csak tetten, mint bármely más időszakban. A hangsúly áthelyeződik az azonos neműekkel alkotott csoporton belüli státuszokért folyó versenyre, amely a serdülőkorral nyer igazán értelmet, hiszen a magasabb státuszú fiatalok fognak hamarabb kapcsolatot létesíteni.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest