CSUKÁS CSABA PSZICHOLÓGUS
  • Magamról
  • Rendelés és árak
    • Egyéni
    • Online tanácsadás
  • Együttműködésben
  • Kapcsolat
  • Blog

Az ember mint társas lény, 4. rész

8/29/2016

0 Comments

 
Picture
​A kisgyermekkor alatt a 2,5-től 6 éves korig terjedő időszakot értjük. Ebbe a korba belépve a gyermekek teste is jelentős változáson megy át: kevésbé lesznek gömbölydedek, hosszabbak lesznek a lábaik, a tartásuk és járásuk magabiztosabbá válik. Az ekkor megjelenő testi és lelki fejlődés lehetővé teszi, hogy kezdetét vegye a szülőktől való egyre markánsabb függetlenedés is.

Desmond Morris az intim viselkedés alakulását érzékletesen osztotta három lépcsőre:
  1. „Szoríts magadhoz!”
  2. „Tegyél le!”
  3. „Hagyj békén!”
Ezt a korszakot úgy lehet elképzelni, hogy a gyermek egyik lába még az első fokon van, de a másik már a másodikon. Megjelenik a szülőtől való távolodási igény, ugyanakkor rendszeresen szükség van még az érzelmi „tankolásokra”, ami nyilván testi közelséggel is együtt jár.

Az eddig még csak rendszertelenül megjelenő társas kapcsolatok mellett, amely főleg a családra korlátozódott, megjelennek az állandó, kötelező kapcsolatok. Ez az óvoda.
Ebben a társas fejlődésben a gyermek kezdi elsajátítani a társadalom normáit, értékeit és ismereteit. Ez a szülőn kívülről érkező első igazi kötelezettség, amelynek megszegéséért büntetés is jár.

Az új kapcsolatrendszer lehetővé teszi, hogy mind jobban elkülönítse a saját személyiségét a tárasakétól. Szembesül azzal, hogy másoknak másmilyen a családjuk, másmilyenek a szokásaik, és általában véve másmilyen viselkedésük és érzelemviláguk van.

A nemi identitás fejlődésében az első lépés, hogy magukat a gyermekek fiúnak vagy lánynak azonosítják, és később megértik azt is, hogy ez a jellemző időben változatlan. Némileg később el is fogadják, hogy az ember neme állandó tulajdonság.

Nagyjából kétéves korban jelentkezik először a gyerekekben az a fajta agresszió, amelynek célja a másik bántása (nem pusztán egy tárgy megszerzése, mint előtte).

A fiúk és a lányok ebben a tekintetben már kisgyermekkorban máshogy működnek. A fiúkra inkább az instrumentális agresszió jellemző, amelynek a célja fizikai fájdalom okozása, míg a lányok inkább kapcsolati agresszióval idéznek elő lelki fájdalmat.

Az agresszió természetes módon fejlődik ki bennünk, azonban az agresszív viselkedés tanult folyamat. Ebben kétféle tanulási mód játssza a fő szerepet: a kondicionálás és a modell tanulás.

A kondicionálás lényege, hogy a viselkedés következményétől fog függeni a jövőben az adott viselkedés megjelenésének a valószínűsége. Tehát ha a következmények pozitívak, a viselkedés megerősödik, és gyakrabban fog a későbbiekben is mint megoldási eszközhöz folyamodni. Amennyiben negatív a következmény, az előfordulási esély csökken. Azonban a negatív következményeknél fontos megjegyezni, hogy az agresszív viselkedés következtében fellépő fizikai bántalmazás nem csökkenti, inkább növeli a későbbi agresszív viselkedés megjelenését.

Cole megfogalmazása szerint, a kisgyermekkori érzelmi fejlődéshez a gyerekeknek meg kell érteniük saját érzelmeiket és mások érzelmeit, és tudniuk kell kontrollálni érzelmi megnyilvánulásaikat. Ez lényegében a szociális kompetencia alapja.

Véleményem szerint a későbbi boldogságban ez játssza a legnagyobb szerepet. Lévén, hogy a boldogság legtöbbször nem a környezet függvénye, hanem a megélt belső élményvilágon alapul, ezért különösen fontos, hogy a gyerekek képesek legyenek megérteni ennek a belső, érzelmekkel teli világnak a működését. A szülők és az intézményi tanítók azonban éppen erre helyezik a legkisebb hangsúlyt az esetek túlnyomó részében. Ennek sokszor az az egyszerű oka van, hogy a szülőket sem tanította senki, tehát nem tudják, hogyan kell. A gondozók pedig nem érzik ezt feladatuknak (meg idejük sem nagyon marad rá).

Ahogy az agressziónál itt is működik a kondicionálás és a modell tanulás.

Ha az érzelemkinyilvánítás következménye negatív, akkor az érzelemkifejezés a jövőben gátlás alá kerül.

Ezért különösen károsak azok a kifejezések, hogy „Ne sírj!”, „Hagyd abba a nyafogást!”. Bár nyilván a felnőtt számára rendkívül irritáló és frusztráló tud lenni a gyermek eltúlzott reakciója, de fontos lenne tudatosítania magában, hogy a kicsi még nem tud másként cselekedni. Ez pontosan olyan, mint amikor el akarunk sajátítani valamilyen mozgásos képességet (pl. tánc). Eleinte elnagyoltan, túlzó mozdulatokkal próbáljuk meg kivitelezni a kívánt formát, azután a pozitív megerősítések (megdicsér a partner vagy a tanár) és a rutin megszerzése következtében egyre finomodik és harmonikusabbá válik a mozgás együttes.
Így történik ez a gyermek érzelemszabályozása esetén is. Lassan megtanulja, milyen intenzitás a megfelelő az egyes helyzetekben akár önmaga, akár a külvilág felé. Ha azonban az érzelem tanár türelmetlen, folyton erős negatív következményekkel sújtja a hibákat, akkor ahogyan sokan a mozgásos formákat, úgy a gyermek az érzelem kinyilvánítást fogja abba hagyni. Az érzelmek ezzel nem múlnak el, csak a tudatosság látóköréből kerülnek ki, így okozva hosszú távon szorongást, lehangoltságot, frusztrációt, gátolt extraverziót.

Megjegyzés. Bár az introvertáltság vagy extrovertáltság nagyrészt genetikailag meghatározott, fontos különbséget tenni az introvertált és a gátolt extrovertált ember között. Véleményem szerint sokkal kevesebb introvertált ember létezik, mint ahányan magukról ezt állítják. Ez a fajta visszahúzódás éppen a fent említett, nem megfelelő érzelemszabályozás következménye.


A modell tanulás pedig azért játszik fontos szerepet, mert a gyermek a nemének megfelelő jelentős személyek viselkedését fogja másolni. Egészen pontosan azokat a viselkedéseket, amelyeket pozitív megerősítés követ. Így látható, hogy egy egészen bonyolult rendszerben találjuk magunkat, mert a gyermekre az is jelentős hatással van, hogy az azonos nemű szülővel hogyan bánik a környezete. Ha az apa érzelemkifejezése gátolt, ráadásul amikor mégis kifejezi a dühét, bánatát stb., olyankor a párjától negatív megerősítést kap, akkor ez a gyermek érzelemkifejezésére is hatni fog.

Többek között ez az, amiért egy rosszul működő házasság, amelyben a gyakori veszekedések, vagy ami még rosszabb, a csendes feszültség adja meg az alaphangulatot károsabb, mint egy tisztességes válás.

(Természetesen az élet nem villanykapcsoló, tehát ha egy házasság rosszul működik, akkor nem a válás az egyetlen lehetőség.)

A nemek elkülönítése magával hozza a következmények különbözőségét is. Ha nem is tudatosan, de a fiúkat és a lányokat mással fogják büntetni és jutalmazni a nevelők. Ez sokszor feszültséget okoz a gyermekben, mert sérti a (szélsőséges) igazságérzetét.

Ugyanakkor a különbségek és a feszültség izgalmat és kíváncsiságot is szül. A nemek között megjelenik az egzotikusság és ismeretlenség érzése, amik majd a későbbiekben válnak a szexuális vonzalom alapjává.

A nevelők, de főleg a szülők fontos feladata lenne, hogy mind biztatással és tanítással, mind modell nyújtással segítsék a gyereket abban, hogy leküzdje a különbözőség és sokszor a (látszólag) kiismerhetetlenség által okozott félelmet. Mert ez a félelem könnyen tartóssá válhat, és a jövőben agressziót (passzív, aktív, fizikai, verbális) vagy kapcsolatteremtési nehézséget okozhat.

Jól látható, hogy azzal, hogy a gyermek egyre több társas kapcsolatra tesz szert, egyre jobban fontossá fog válni a szülők környezete is, hiszen a gyerek rengetegszer abból tanul, ahogy a szülei viselkednek társas helyzetben (akár egymással).

A kisgyermekkor a csodák kora sok szempontból. De főleg azért, mert a gyermek ekkor találkozik tartósan és következetesen a világgal, amely számára még hihetetlenül színes. Ezeket a „színeket” azonnal el is kezdi minősíteni aszerint, hogy a felnőttek mit mutatnak és mondanak róluk.

​Mindenki eldöntheti magában, hogy ezt a színes világot, milyennek mutatja be a gyermekének: félelmetesnek vagy barátságosnak, könnyednek vagy vérben és verejtékben úszónak, érzelmileg gazdagnak vagy sivárnak.
Nem kell tökéletesnek lenni a szülőknek ebben a korban sem. A gyermek itt már azt is megtanulja, hogy tévedni szabad, és ideális esetben azt is, hogy hibák nincsenek, csak helyzetek, amikből valamit tanulni lehet.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest
0 Comments



Leave a Reply.

    A blogról

    Ezen az oldalon a szakmai és magán véleményemet ismerheti meg különböző témákban.

    Archívum

    December 2022
    November 2022
    March 2022
    August 2021
    May 2020
    April 2020
    January 2020
    December 2019
    September 2019
    September 2018
    February 2018
    October 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    December 2016
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014

    RSS Feed


Magamról

Képzésem
Módszereim
Rólam mondták

Rendelés

Egyéni konzultáció
Online tanácsadás

Kapcsolat

Telefonszám
Email
Cím

Blog

Szakmai cikkek
Magán vélemény

Telefonszám: +36 30 350 10 79, Email: csukas.csaba@gmail.com
Cím: 1056. Budapest, Belgrád rakpart 2. IV. em. 1.
  • Magamról
  • Rendelés és árak
    • Egyéni
    • Online tanácsadás
  • Együttműködésben
  • Kapcsolat
  • Blog