A változás, befejező rész

Ebben a bejegyzésben a változás felé vezető út két utolsó szakaszának leírása következik: a visszaesés és fenntartás, valamint a befejezés szakasza.

---

Visszaesés és fenntartás szakasza

A visszaesés minden változás esetén természetes jelenség. A korábban említett pozitív és negatív következmények kiegyenlítődésének következménye, ami általában nagyon hamar, nagyjából a 7. és 25. nap között történik meg, akár többször is.

Különösen fontos, hogy erre álljunk készen. Amennyiben volt már korábban változtatási kísérletünk, akkor nagyjából tudjuk, min tudunk könnyedén elcsúszni. Ha nem volt, és ez váratlanul ér minket, akkor most próbáljuk végiggondolni mi történt, ami a visszaeséshez vezetett.

Mondani könnyű, de nem érdemes különösebb katasztrófát vagy személyiségbeli hibát látni ezekben a megakadásokban. Az agyunk műveli ezt velünk. Ugyanis az agy bármennyire is egy csodálatos szerkezet, alapjában véve elég érdektelen velünk szemben. Nem érdekli, hogy mi boldogok vagy elégedettek legyünk, számára a túlélés a legfontosabb. Ennek pedig a legjobb módja a kiszámíthatóság. Ezért a változás ellen alapból tiltakozik. Rövid időre enged számunkra kilengést, azonban a tartós változást, amely az agyi struktúrában (hálózatban) is változást idéz elő, már nem néz tétlenül. Nagyon sok módon próbál visszatéríteni minket a „helyes” útra: álmatlanság, lehangoltság, ingerlékenység, feledékenység, a múlt idealizálása, a jövő leértékelése, szorongás, pánik. Ez csak néhány olyan dolog, amire számítani lehet. Természetesen ezek nem fognak mind megtörténni, és némelyik csak jelentős változtatások esetén jelentkezik.

Amennyiben a visszaesésen túl vagyunk, és folytatjuk utunkat az eltervezett irányba, immár megerősödött önbizalommal tehetjük azt.

Ha nem sikerül a visszaesést kezelni, akkor könnyen kudarc élményünk lehet, amely sikertelen próbálkozássá teheti a változtatási kísérletünket. Ilyenkor egy rövid lehangoltság és önhibáztatás után általában ismét a  töprengés előtti szakaszban találjuk magunkat.

A lehangoltságból két dolog tud általában kirángatni minket. Mivel tapasztaljuk, hogy a kívánt és a jelen állapot között jelentős különbség van (nem akarom túldolgozni magam, mégis azt teszem, vagy sovány akarok lenni, de nem vagyok az) két út áll előttünk. Az első, hogy elindulunk a kívánt állapot irányába (változtatás), de mivel ez most fulladt kudarcba, marad a másik választás a kognitív disszonancia redukció. Ez azt jelenti, hogy leértékeljük a vágyott állapotot, mivel a kettő közti távolság miatt bennünk megjelenő feszültséget ezzel is csökkenthetjük. Ezekben a helyzetekben hangzanak el többnyire ilyen mondatok:

„Nem is baj, ha most ennyit dolgozom, mert kilátásba helyeztek egy előléptetést.”
„Kell most nagyon a pénz, ahhoz meg dolgozni kell, Hát nem?”
„Én nem is akarok lefogyni, így érzem jól magam.”
„Figyelj, szerintem a férfiak a húst szeretik, a csonttal a kutyám játszik.”
„Most olvastam, hogy a városi levegő olyan káros, hogy igazából, ha egy keveset dohányzol, az nem is számít.”

Ha a visszaesésen sikeresen túljutunk, és folytatjuk a változás felé vezető utat, akkor hamarosan elérkezik az integráció szakasza.

Befejezés (integráció) szakasza

A visszaesések után, az új viselkedés végre integrálódik a mindennapi életünkbe, elkezd mélyreható változtatásokat létrehozni a személyiségünkben, önbizalmunkban. A teljes folyamatnak nem tudjuk, van-e egyáltalán vége valamikor, de a küzdelmeink innentől kezdve lényegesen egyszerűbb formát öltenek.

Már nem lesz szükség a folyamatos odafigyelésre, és megerősítés keresésre, mert természetes számunkra az új viselkedés. Hosszú távon, időről-időre előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyek a már elfeledett minták előtérbe kerülésével fenyegetnek, ezeket azonban egy kis tudatossággal már könnyen kezelni tudjuk majd.

A változás ilyen értelmű befejezése nagyjából a 15-25 nap körül történik meg. Ez nagyban függ a változás jellegétől is, de többnyire ennyire időre van szükségünk.

Talán nem meglepő, hogy éppen ezért jelentek meg az utóbbi időben a 30 napos kihívások. Hiszen ennyi idő alatt be tudunk építeni a mindennapjainkba egy-egy új szokást. Bár ez csak akkor igaz, ha az egy vágyott szokás a számunkra.

(Megjegyzés: a szerhasználatról történő leszokás hasonló módon történik, azonban a visszaesés az élet folyamán bármikor megtörténhet. Különösen stresszes és krízis helyzetekben.)
 
Csukás Csaba pszichológus, Budapest