A Hisztrionikus személyiségzavar

Felfokozott érzelmek jellemzik őket, illetve a vágy, hogy állandóan a figyelem középpontjában legyenek. Sokan, csak „drámakirálynőkként” vagy „piperkőcként” ismerik őket.

---

A hisztrionikus személyiségek már a kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben mutatnak túlzott emocionalitást és figyelemfelkeltő viselkedést. Ez alapján persze bármelyik celebet nevezhetnénk személyiségzavarosnak, azonban a puszta elismerésvágynál és karrierista hozzáállásnál mélyebb zavarról van itt szó.

A hisztrionikus személyiségek szinte minden alkalommal kényelmetlenül érzik magukat, ha nem ők vannak a társaság figyelmének a középpontjában. Ezt nem is igen tűrik szó és kirívó viselkedés nélkül.

A kapcsolatokban általában csábítóak és provokatívak. Gyakran inadekvátan viselkednek, csakhogy az áhított figyelmet megkapják.

Az érzelmeik többnyire felszínesek és gyorsan változnak. A borderline személyiségekkel ellentétben ezek azonban nem a végletek között mozognak, de épp úgy ellentétekbe fordulhatnak. Míg egy borderline személyiségnél a magasztalástól a megvetésig terjed az érzelem intenzitása, a hisztrionikusoknál sokkal inkább a tinédzserszerű szeretlek-utállak a jellemző. Ezeket az érzelmeket azonban rendkívül teátrálisan, hangulatkeltően képesek kifejezni. Sok affektálással, hangulati elemmel és gesztikulációval. Gyakran valóban színházi előadásnak tűnik, mintsem a valóságra adott felnőtt reakciónak.

A hisztrionikusok azonban el is merülnek a saját drámájukban. A kapcsolatokat sokkal személyesebbnek és intimebbnek élik meg, mint amilyenek valójában.

A drámákat megkönnyíti az, hogy nagyon könnyen befolyásolhatóak mind mások, mind a körülmények által. Ami az átlagembernek múló kényelmetlenség, vagy egy meglepő történet, a hisztrionikus személyiségnek élete egyik tragédiája, amit hajlamosak is úgy előadni mindenkinek, mintha a világot jelentő deszkákon állnának.

A színes, teátrális viselkedéshez az öltözetük is gyakran passzol. Egy igazi hisztrionikus személyiséget nem lehet nem észrevenni a tömegben, olyan kirívóan öltözik.

Kapcsolataikban állandóan szükségük van arra az érzésre, hogy másokra hatással vannak. Ennek érdekében gyakran folyamodnak síráshoz vagy támadó magatartáshoz. Akár öngyilkossággal is fenyegetőznek, amit érdemes komolyan venni, mert sajnos valódi tettek követhetik. Esetükben azonban nem egy kitervelt cselekedetről van szó, sokkal inkább impulzivitásról.

Az orvosi és pszichológusi kapcsolatokban sokszor törekednek a segítő elcsábítására, megigézésére. A viselkedésük a kezelő számára néha valóban kellemes és szórakoztató lehet, így nem esik nehezére kiszolgálni a hisztrionikus igényeit. Hosszú távon azonban túlzó és terhes lehet a folyamatos figyelem igény.

A hisztrionikus személyiségzavarban szenvedők számára az élet sokszor valódi dráma. Egyrészt azért, mert ők valóban annak élik meg, másrészt pedig azért, mert a környezetük egy idő után nem veszi őket komolyan. A barátok és ismerősök eltávolodnak, míg végül pontosan az történik velük, amitől a legjobban tartanak: nem lesz, aki figyel rájuk.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest