CSUKÁS CSABA PSZICHOLÓGUS
  • Magamról
  • Rendelés és árak
    • Egyéni
    • Online tanácsadás
  • Együttműködésben
  • Kapcsolat
  • Blog

A nárcisztikus személyiség

4/12/2015

0 Comments

 
Picture
Mindannyian találkoztunk olyanokkal, akikről azt gondoltuk, nárcisztikusok. Akár az étteremben, amikor a mellettünk ülő asztalnál az illető a felszolgálóval kiabál, mert az „ügyetlen” vagy „gyengeelméjű”, illetve a tipikus sznob, akinek a külsőségek, a márkás ruhák többet jelentenek szinte minden másnál.

De mikortól válik a nárcisztikus viselkedés személyiségzavarrá?

A Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők számos, különféle helyzetben viselkednek vagy fantáziálnak nagyzásosan. Szinte görcsösen igénylik a csodálatot és elismerést. Elismerést, amely nem csak egyszerű dicséretben nyilvánul meg, hanem szinte imádatban.

Elvárják, hogy mások (leginkább mindenki) észrevegyék, ők mennyire különleges teremtmények, akikhez csak a legkiválóbbak érhetnek fel, vagy talán még ők sem.

A helyzetek többségében úgy gondolják, nekik különleges figyelem és bánásmód jár, hiszen ők fontosabbak mindenki másnál. Ehhez az igényhez gőgös, fennhéjázó magatartás társul.

Életüket átszövi az irigység; vagy ők irigyek, vagy úgy érzik, mások irigyek rájuk.

Az önmegítélésük kettős: úgy vélik, tökéletesek, de ha kénytelenek szembesülni a korlátaikkal és hibáikkal, az szélsőségesen negatív érzést vált ki belőlük: szégyent, megsemmisülés érzést.

A nárcisztikusok szinte sosem létesítenek és tartanak fenn olyan kapcsolatot, amely egyenlő. Mindig többre értékelik magukat, és a figyelem nagy részét is kisajátítják. A másik érzéseivel szinte semennyire sem törődnek, mert a Nárcisztikus személyiségűeknek rendkívül alacsony az empátiájuk. Nem érzik és nem is törődnek ezért mások igényeivel, szükségleteivel.

A kapcsolatban rendkívül manipulatívak, hogy elérjék azt, amire szükségük van a saját alacsony önértékelésük fenntartására.

Mert a Nárcisztikus személyek önértékelése mélyen, legbelül nagyon alacsony. Igyekeznek hárítani maguktól ezt azt érzést, ezért törekednek arra, hogy mások kivételes személyként szeressék és bánjanak velük. A belső ürességük olyan mértékű, hogy hosszú távon is képtelenség azt bármekkora imádattal is megtölteni. Örök manipuláció, és csodálathajszolás hát az életük, hogy elviselhető szinten tudják tartani magukat.

Ez a tragédia a Nárcisztikus személyek életében; a grandiozitás és különlegesség álarca mögött, egy rendkívül alacsony önértékelés áll, amellyel képtelenek szembe nézni. Gyakran dühöt vált ki belőlük és teljes összeomlást, ha kénytelenek megpillantani az igazi arcukat.

A terápiás és orvosi kapcsolatot is arra használják általában, hogy a saját vágyott nagyságukat meg tudják élni. Ha orvoshoz mennek, a feljogosítottság érzésük miatt vezető beosztású, tekintélyes személy figyelmét igénylik.

A kiszolgáltatott helyzet, amely a betegszerep természetes velejárója, sokszor megnehezíti a gyógyító személyzet számra a segítségnyújtást, mert frusztrációval és támadó viselkedéssel találkoznak.

A pszichoterápia rendkívül hosszú időt vesz igénybe, és folyamatos egyensúlyozással jár a terapeuta részéről. Az első igazi lépés, hogy képes legyen szembesíteni a Nárcisztikus személyt a valós, alacsony önértékelésével. Ezt azonban csak egy erős, bizalmi kapcsolatban képes elérni, amihez apró lépések vezetnek. Közben a feljogosítottság és kiemelkedettség érzését nem támogatni, hanem átkeretezni kell.

A nárcisztikusok ritkán mennek pszichológushoz azzal a szándékkal, hogy változni szeretnének. A motivációjuk inkább az, hogy megerősítést kapjanak önmaguk nagyságáról, és arról, hogy a környezetük a „gyengeelméjű”, amiért ezt nem látja. Így a klasszikus terápiás szerződés pszichológus és kliens között csak később tud megköttetni, amikor már a Nárcisztikus személy is képes szembesülni a valódi problémával.

Fontosnak érzem megjegyezni, hogy a Nárcisztikus személyek, nem valamilyen gonosz emberek. Az elvárásaik és a manipulatív – olykor agresszív – viselkedésük a természetes gyermeki igények be nem teljesüléséből ered. Az alacsony empátiás készségük miatt pedig nem érzik át, hogy a viselkedésükkel ártanak másoknak. Az empátia hiánya azonban szintén nem az ő hibájuk. Az empátia egy képesség, amelyet megtanulunk az által, hogy odafigyelnek ránk, és mi odafigyelünk másokra. Ez azonban az ő fiatal éveikben nem adatott meg.

Csukás Csaba pszichológus, Budapest

0 Comments



Leave a Reply.

    A blogról

    Ezen az oldalon a szakmai és magán véleményemet ismerheti meg különböző témákban.

    Archívum

    December 2022
    November 2022
    March 2022
    August 2021
    May 2020
    April 2020
    January 2020
    December 2019
    September 2019
    September 2018
    February 2018
    October 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    December 2016
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014

    RSS Feed


Magamról

Képzésem
Módszereim
Rólam mondták

Rendelés

Egyéni konzultáció
Online tanácsadás

Kapcsolat

Telefonszám
Email
Cím

Blog

Szakmai cikkek
Magán vélemény

Telefonszám: +36 30 350 10 79, Email: csukas.csaba@gmail.com
Cím: 1056. Budapest, Belgrád rakpart 2. IV. em. 1.
  • Magamról
  • Rendelés és árak
    • Egyéni
    • Online tanácsadás
  • Együttműködésben
  • Kapcsolat
  • Blog